Huh. Miután három orvos is a lelkemre kötötte, hogy semmiképp ne essek teherbe, és B-vel is megbeszéltük, hogy csalódottak vagyunk de türelmesek leszünk, elkezdtek jönni a jelek. 

Először csak a hiszti. Aztán a fájdalmas (bár elég dekoratívvá fejlődött) mellek. Aztán hogy nincs aminek lennie kéne. Aztán hogy: 'te nem érzed ezt a szagot?' 'Nem. Te viszont terhes vagy, most már biztos.' 

Aztán teszt - és két, teljesen egyértelmű piros csík. Hát itt van a második, akit annyira vártunk! És ha nem lenne ez az átkozott betegség, csak a tiszta, felhőtlen öröm lenne. Így viszont egyelőre aggódás és öröm, félelem és öröm, jajmilesz és öröm. És ezeket nem szabad elmondani senkinek.

Szerencsére egyelőre jól vagyok, jól vagyunk. Még csak hányingerem sincs, csak az ilyenkor normális fáradékonyság és derékfájás. Egy hét múlva ultrahang, addig is minden gyógyszer a minimumra: maradt a 8 Medrol meg az asztmasprék. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.