Asszem a belgyógyászaton is az utolsó látogatást tettem tegnap: kisfiammal ráadásul, akivel másfél órát kellett a váróban tölteni. Jól tűrte, de én már azt nem, amikor a doki pont előttünk vette ki a kávészünetét, és mikor szóvátettem, közölte, hogy akkor legfeljebb még másfél órát várunk a gyerekkel. Valószínűleg nem él már az anyja, ez a szerencséje. 

Amúgy újabb módosítás a diétán, de a cukrom alapvetően stabil, és stabilan probléma. Este ki is borultam, mert igaz nincs már sok hátra, de most hirtelen nagyon belefáradtam az állandó tervezgetésbe meg számolgatásba.  

A labor még vashiányt is mutatott, ismét előkerült a Maltofer mint csodafegyver. A bébi meg elvan, mint a befőtt, esze ágában nincs kijönni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.