A hétvége viszonylag eseménytelenül telt, de csak holland viszonylatban. Mert itt nem hagyják az embert teljesen lógva arra a két napra sem. A bronchoszkópia előzetes eredményei már péntek délután megvoltak, kiderült, hogy semmilyen fertőzés nincs a tüdőmben, minden tünetet a Churg-Strauss okoz, ígyhát az orvosom még aznap este elrendelte a szteroidos lökésterápiát, 1000mg-gal, három napon át, így hasznosítva a hétvégét. Valamint kijelölte az ügyeletes kolléganőt, aki mind szombaton, mind vasárnap meglátogatott, és nem cask rámnézett, hanem kikérdezett figyelmesen, meghallgatta a tüdőmet, és minden kérdésemre volt ideje válaszolni.

Ezt leszámítva más dolgom nem volt, ettem, pihentem, és fogadtam a családomat mindkét délután. A szombat különösen jó volt a gyerekeknek, mert itt a kórházban akkor rendezték meg a dolgozók családjának a Mikulás-ünnepséget, és így nekik is volt szórakoztató program, meg én is le tudtam menni velük, és együtt örültünk a nagy cukorünnepnek meg a Piet-eknek. Vasárnapra már cask a szokásos kis játszótér maradt, de a gyerekek ott is jól elrohangáltak, legalább valami változatosság volt ez is a többi naphoz képest, és nem is zavartak vele senkit.

Más kérdés, hogy a lábam mindkét nap úgy megfájdult estére, hogy nem tudtam tőle elaludni, muszáj volt bevennem fájdalomcsillapítót. Aminek viszont kellemes mellékhatása, hogy teljesen kiüt, úgy alszom tőle, mint a bunda, és reggel is az a nyugodt, fáradt szendergés, amiben már régóta nem volt részem.

B viszont nagyon kivan, és bár mindez teljesen betudható a jelenlegi extreme helyzetnek, amiben szerintem tök jól helyt áll, mégis ő azt sugallja, hogy a létező legnagyobb borzalomban él és nála szörnyebb emberi lény nincs jelenleg. Alapvetően nagyon sajnálom és megértem őt, mert tudom milyen nehéz 0-24-ben a gyerekekkel és milyen nyomás nehezedik ilyenkor az emberre. Ugyanakkor néha előtolakszik az a gonosz kis gondolat a fejemben, hogy hú de megérdemli ezt! Viszont mégis aggódom érte is, a gyerekek miatt is, szeretnék hazamenni. De azt is érzem, hogy cask úgy fogok tudni meggyógyulni, ha ezúttal tényleg nem veszek irreálisan nagy terhet a hátamra, legalábbis nem azonnal. Nem fogom többé kizsigerelni magma, és neki sem hagyom, hogy ezt tegye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.