De hát nehogy már én megússzam. A kisfiam aránylag lájtos "fáj a hasam-ja" és a hírek a kószán keringő hányós vírusról elég volt ahhoz, hogy én is két napra beadjam a derekam - illetve a gyomrom. 

Ami egyébként bikaerős, ezért is volt olyan megdöbbentő, hogy most nem akart működni, és csak csikart kitartóan, reggeli hányásokkal fűszerezve. Ekkora pocakkal ez már egyáltalán nem fogadható el normálisnak. Arról a pánikról nem is beszélve, amikor az jutott eszembe, hogy vajon a szokásos gyomorrontás elleni praktikák működhetnek-e szigorú szénhidrát-diéta esetén. 

Végül kiderült, hogy nagyjából igen, de tényleg htb-nek kell lenni hozzá: pirítós és főtt krumpli, ebben a kimért adagban, még nagyon molyfing-létet generál, vagyis gyakorlatilag csak a majszolás idejére tud felkelni az ember, azon kívül fekszik, és tényleg alszik. 

Ma már jobban, egész emberi kajákat gyűrtem le, és még egyszer sem hánytam. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.