A holland kórház olyan, mint a magyar – mármint orvosok és nővérek vannak benne meg betegek. De ahol vannak, az nem egy lepukkant borítékozós koszfészek, hanem egy tiszta, praktikus, újszerű létesítmény, ahol már minden szolgáltatásért fizettél – a biztosítónak, transzparens díjszabással.

Az adatfelvétel során, amely privát szobában, pontosabban tárgyalóteremben történik, innivalóval kínálnak.

Bár egyágyas szoba nincs a biztosításomban, a kétágyas és a négyágyasok közül igyekeznek megtalálni a legmegfelelőbbet, méghozzá azt is figyelembe véve, hogy a süket tévé-ordíttatók lehetőleg egy helyre kerüljenek, és aki nem süket, az ne kerüljön oda.

Mindenki bemutatkozik, az orvos, a nővér, az ebédszállító, és mind angolul is beszélnek. Mindenki kedves és segítőkész.

Az ebéd persze egy korrekt magyar reggelinek felel meg, a maga három szelet kenyerével, felvágott-sajt-lekvár feltéttel, koffietjével. De jóllakok tőle.

Jön egy orvos a reumatológiáról, megvizsgál, általános kikérdezés. Jön az én dokim, levesz vért a tüdőfunkció-vizsgálathoz. Jön egy tüdőgyógyász, ő is kikérdez, sőt, ő az első, aki a korábbi leleteim iránt is érdeklődést mutat. Holnap pedig egy kollégája bronchoszkópiát is csinál. Hú de jó, bár tudom, hogy szükséges, de azért félek is egy kicsit.

Jön egy nővérke, és teljes értetlenséggel veszi tudomásul, hogy sem fantát, sem másmilyen cukros üdítőt nem kérek.

A lábam zsibbadása miatt nem tudok aludni, és más dolgokkal is csak nehezen tudom elterelni a figyelmemet. Amúgy meg úgy érzem magam, mint aki csúnyán megfázott vagy influenzás – lepukkant, nyűgös, fáradt állapot.

Are you expecting visitors today? Ha-ha. Ha várok is, nyilván hiába. Na azért ez nagyon szar. És még csak három óra telt el, mi a fenét fogok csinálni itt? Minden tervem cask úgy működne, ha egy kicsit jobban lennék.

A szomszédom egy teljesen magatehetetlenük fekvő nő, mondjuk beszélni tud, és szerencsére nem velem akar. De amúgy örülök, ha behúzzák kettőnk között a függönyt, mert szörnyű látványt nyújt. Szeretném azt hinni, hogy én még nem tartok itt, és nem is fogok.

De szenvedek a fájdalomtól és a zsibbadástól. Lemegyek a földszinti büfébe, micsoda kaland, és eszem egy cseresznyés vlaai-t – ettől sem lett jobb. Vettem buborékos ásványvizet – na ettől egy kicsit jobb. A fél1-es ebéd után 5-kor megérkezik a vacsora. Ezt sosem értettem, hogy miért adják ilyen korán a kórházakban, ezek szerint itt sincs másként. Csak annyiban, hogy itt a meleg étel van 5-kor, szóval az ember nem teheti félre, hogy majd normális időben megeszi, hanem meg kell enni, mert elviszik. Megettem, finom volt amúgy.

Jó lett volna pihenni, de a szomszéd nő teljes rokonsága, bár nagyon kulturáltan, de ott volt, több mint három órán keresztül. Nem lehetett nyugodtan szenvedni. Mikor végre elmentek, összeszedtem a bátorságomat, és kértem a nővértől fájdalomcsillapítót a lábamra. Adott paracetamolt. Micsoda meglepetés, nem használt semmit.

Vártam egy órát, és hívtam a nővércsengőt. Még jó hogy azért a halálomon nem voltam, mert negyedórába tellett, mire felbukkant. Kértem valami más gyógyszert, hogy végre aludhassak. Hosszas várakozás megint, állítólag az orvossal konzultáltak, mindenesetre egy óra múlva hoztak valami erősebb gyógyszert. Az se használt semmit, de nem csak a lábamra, a többi fájó pontra sem. Cataflamot akarok! Vagy morfiumot! Vagy egy normális masszázst – lehet hogy még az is jót tenne. De nem történt semmi, fájt tovább.

Azért becsületükre legyen mondva, hogy elkezdtek kérdezgetni, hogy hogy meg mint, de miután nem kékül még a fejem és nem vesztettem el az eszméletemet, ezért ebben a mátrixban nem komoly a dolog. Felemelték az ágyam fejrészét, ennyi. Nem hibáztatom őket, de felfogtam, hogy nincs mit tenni. Nem alszom még pár napig.

Sétáltam egyet a folyosón, pocsék volt és unalmas. Fáj a sarkam a menéstől. És éhes vagyok, lehet hogy még befalok mindent éjfél előtt, mert utána nem ehetek, holnap bronchoszkópia. Ami még rosszabb, hogy nem is ihatok. Szívesen gondolnék a gyerekekre, hogy értük kell kibírni, de akkor meg sírnom kell. Nem hogy erős nem leszek, hanem inkább gyenge.

Éhes vagyok és fáradt. Megpróbálok aludni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.