Igazából mindig is hajlamos voltam azt gondolni, hogy a G féle otthonszülős társaság  voltaképpen hippik és varázslók gyülekezete, akik a jó ég tudja, miért akarnak újra ősközösségben élni. De most lassan el kell ismernem, hogy az ő kollektív tudatuk felszínre hozott néhány nagyon is fontos igazságot - amellett, hogy továbbra sem szülnék sosem otthon, makkegészségesen sem. 

Viszont a szülész szakma tényleg maga lehet a maffia, legalábbis amilyen hatékonysággal végigviszi az akaratát, és ki tudja, amilyen eszközökkel is. Az illúzióim, így a második gyerekem születését várva, a második szülészt (és a sokadik nőgyógyászt) fogyasztva, sorra vesznek el minden találkozással. A barátnőim történetei sem azt bizonyítják, hogy érdemes lenne tovább keresgélni. 

Mert ugye van ez az álomkép a terhes nő fejében, amit a női lapok cikkei és az internet végtelen információdömpingje alapján kialakít magában, hogy van választási lehetősége. Ezt a gondolatát megosztja az orvosával, az orvosok meg egymással, és azok rájönnek, hogy gáz van, mert minden rendelőben ezt történik. Valamit tenni kell. 

Összeülnek, és kitalálják, hogy a nők tökre megnyugszanak attól, hogy ha a kritikus pontoknál igazat adnak nekik, a feleségeikkel is így van ez, és így tesznek. Már nem kapnak frászt a szülési terv, a dúla és a gátvédelem szavaktól. Ilyenkor empatikusan bólogatnak, mert jól tudják, hogy a szülőszobában farkastörvények uralkodnak: akinek a kezében a szerek és műszerek, azé a hatalom az önkívület pillanataiban. 

A nő csak akkor jön rá a turpisságra, amikor a) be van kötve a katéter és tolják a műtőbe, b) a fájdalomtól ellenkezi se tud, úgy repesztik és vágják és injekciózzák. A végén pedig meghallgathatja, milyen önző, az egészséges végeredménynek (ti. a gyereknek) már nem is tud örülni. 

Arra is megvannak a módszerek, ha a nő esetleg kérdezne. Ilyenkor be kell dobni egy ideillő és kellően rémisztő problémát, mely szülés közben léphet fel, kicsit ecsetelni, hogyan halhat bele a gyerek és/vagy az anya, majd mélyen hallgatni arról a tényről, hogy ez a nők hány tízezrelékét érintheti. Miért is kéne partnernek tekinteni, ha egyszer csak egy hormonális hullámvasút hol rémült, hol euforikus utasáról van szó? 

Szóval választás nincs, nekem pl menni kell megint a kés alá, mert csak. Más kérdés, hogy fizetni ezúttal nem fogok érte, mint ahogy több gyereket szülni sem ebben az életben. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.