Nem gondoltuk volna 7-8 hónappal ezelőtt, de még talán januárban sem, hogy lehetséges idáig eljutni, mégis sikerült. Múlt héten elkezdődtek az utolsó viziteim: az utolsó látogatás a tüdőgyógyászaton, a háziorvosnál, tegnap pedig megvolt az utolsó ultrahang is. Most már csak a klinikára kell bemászkálnom hetente kétszer, illetve még, ha megérem, egy FOG vizit lesz 15-én. 

Ami az eredményeket illeti, nagyon rendben vannak. A tüdőm tök jól van (naná, 20 meg 16mg medroltól mindig is jól volt, de hát lényeg hogy alig köhögök), megvannak a táppénzes papírok és a tartalék gyógyszerek. Az ultrahang egy 2.8 kilós babát mutatott, picike fejjel és jó sok hajjal, látszólag teljesen egészségesnek, és megszületésre késznek. Igaz, az előző hegem jól elvékonyodott, de hát mindegy, állítólag úgysem ezen múlik csak a császár, és a mai rosszul alvós éjszaka után valami azt súgja, nem kell már a csodában reménykedni amúgy se. 

A fiam beleegyezett a visszaszámlálásba a karácsonyváró vonat segítségével: ő tehát 24-ről megy visszafele, felkészítve a kicsi lelkét a megváltoztathatatlanra. Aminek egyébként is sűrűsödnek a jelei, a lakást lassan beborító babacuccok révén. Tulajdonképpen mindenünk megvan, ami kell az induláshoz, ezek szerint a lelki békénk is. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.