Ahogy telik az idő, emelem a tétet. Negyven nap előtt egy kicsivel, tegnap sikerült allergiás rohamba kergetnem magam, vélhetően a remek sárgabarack-aszalítótól. Megállíthatatlan köhögés, levegőért kapkodás, majd a Ventolin adta pár perces szünetben a tüdőgyógyász felhívása, aki egy újabb marok szteroid bevételét javasolja, az inhalálók mellé.
Némi hatásszünet után elmúlt, persze hogy. Így jutottunk 8mg-ról ismét 24-re, és az eltelt időben azon is elgondolkodhattam, hogy mennyire nem megnyugtató dolog ilyenkor egyedül lenni, meg hogy mi is a mentők száma?
És akkor most már tényleg ne kérje rajtam senki számon, hogy elegem van. Még mindig túl sok idő van hátra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.