Mármint a terhességet, olyan pontosan követik egymást a tünetek. Persze olvasom is, de csak utólag, és mindig megdöbbenek, hogy tényleg tízpercenként pisilés, mellfeszülés, ájult hullafáradtság pattanások, puffadás, a megfelelő sorrendben, hétről hétre. Egyedül a hányingert hagytam ki, most is. De a felfázást nem, csak most az első pillanattól észnél vagyok és kúrálgatom - és nagyon remélem, hogy nem lesz rosszabb, mert az nagyon rossz. 

Amúgy az sem mellékes, hogy a légzésem semmivel sem gyengébb, amióta nem szedem az Imurant, pontosabban tényleg csak akkor nehezebb, amikor túl sokat eszem, és felpuffadok. Amúgy jól elvagyok a kis drogadagommal. Kaptam egy új inhalálót, az Alvescót is, kicsit szívdobogtatós de nem vészesen. 

Nagyon nehéz, erről még annyit sem beszélhetek, mint a szindrómámról. B azt mondja, hétfőig nem is gondolunk rá. De persze ő férfi. Mégis hogy vigyázzak erre a kis lényre, ha nem gondolok állandóan arra, hogy mi tesz jót vagy rosszat neki? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.