Nem milliméter. Olyan, mintha egy egész fényévet léptem volna előre.
Ilyen lehet a heroinistáknak: a legfegyelmezettebbek elég sokáig bírják 4mg-on, de elég csak egyetlen tablettával többet bevenni, és annyival szebb lesz a világ...
4mg-on is elvoltam, kaptam annyi levegőt hogy egy nyugdíjas életszínvonalát tarthassam. Ha üldögéltem szépen a széken, akkor csak a néhány óránkénti köhögőroham meg nyeldeklés emlékeztetett a betegségre. Tudtam dolgozni menni, de csak nagyon lassan. Fel tudtam menni a negyedikre, bár négyszer annyi idő alatt mint egyébként, és az érzést nem kívánom senkinek. A köhögést is meg lehet szokni.
Na de most? Nem is köhögök egyáltalán. Nincs tele a tüdőm izékkel (legalábbis nem érzem). A lépcső sima ügy, és még egy kis könnyed sport is belefér. Most már van türelmem magamhoz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.