2009.08.04. 21:51

Tegnap kiolvastam Ben Watt könyvét. Az a rész tetszik a legjobban, amikor azt taglalja, hogy hogyan nem tehet a betegségéről. Őt is nyomasztotta, ahogy engem is, meg körülöttem sokakat, hogy mit tehettünk volna. Hát semmit, egy időzített genetikai bomba voltam mindig is. Épp elég ez a betegség így, enélkül a felelősség nélkül is.

Apropó körülöttem. A család és barátok, olyan kedvesek vagytok, ahogy mindig úgy látjátok, hogy egyre jobban vagyok. Most az a helyzet, hogy nincs tünet, mivel napi 12mg szteroiddal ezek eltűnnek (jó hogy ennyivel is, mert ezt már nem számít nagyon soknak). Ilyen vagy olyan dózisban már 7 hónapja vagyok Medrolon, és amikor épp olyan a dózis, akkor tök normálisnak tűnök. Belülről persze lassan pusztítana ez a cucc, úgyhogy adnak mellé még káliumpótlást, gyomorsavlekötőt és kalciumot is. Meg kell említeni a kétfajta inhalálót is, az egyik a klasszikus asztmaellenes, naponta kétszer, a másik meg a COPD-re szokták használni, ezt csak egyszer. Na és persze az orrspray, ami szintén szteroidos, naponta kétszer, hátha kevesebb arcüreggyulladásom lesz. És ez úgymond semmi, mert minimális fegyelmezettséget és semmi véráldozatot vagy fájdalmat nem követel. Ezt csak azok kedvéért, akik még nem követték ilyen közelről az eseményeket, ezekkel a cuccokkal vagyok jól.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.