2009.07.26. 10:57

Egy évvel ezelőtt kicsattanóan jó egészségben, versenysúllyal, fitten kigörkoriztam a családdal a Kopaszi-gátra és vissza, miközben ők biciklivel tették meg ugyanezt a távot. Közben ott piknikeztünk, a nap sütött, a víz csobogott, és minden nagyon, de nagyon rendben volt. Az volt a régi életem utolsó napja. 

Ma is minden rendben van, legalábbis a lelkemben, egészben. Tegnap buliztunk Balival (még egy 2%-os sörutánzatot is megengedtem magamnak), egy héten belül visszaköltözhetünk az imádott lakásunkba, és a görit is fel fogom húzni két nap múlva, 12mg szteroiddal egész jól kapok levegőt.

Egy évvel ezelőtt csak a munka szempontjából izgultam, hogy mi lesz velem, de az afféle pozitív várakozás volt. Most komolyabb dolgok miatt izgulok, miközben külsőleg sok minden változott, belsőleg meg megtippelni sem lehet. Legyen ez akkor a hanyatlás utolsó, és a gyógyulás első napja, ha már úgyis minden fejben dől el.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.