2009.07.27. 21:57
Az úgynevezett sorsom az úgynevezett gyógyszerektől függ most, illetve hogy ezek közül az orvosok melyiket nevezik meg úgy. A ciklofoszfamidtól elvárható a szőnyegbombázáshoz hasonlatos hatékonyság, viszont a fű sem biztos hogy még kinő valaha utána. A másik meg állítólag nagyon jó barátja az önmagát megtámadott emberi szervezetnek, még a pocaklakók is bírják, csak hát mi van, ha a simogatás nem elég, hanem hátbavágás kell?
Szerencsére ezt majd a dokik lejátszák egymás között. Esküszöm, a legfárasztóbb része egy ilyen furcsa betegségnek, hogy egyszerre 4-5 doki között kell koordinálni a dolgokat.
Ja hogy hogy vagyok? Megint puffad a hasam, és már nem tudom, hogy ez csak szimplán élettani, vagy már megint a levegő megy oda ahelyett, hogy a tüdőmbe menne. Na majd holnap délután kiderül, hogy kigörizhető-e...
Most megint nem akarok tudomást venni a betegségemről, mert annyi dolgom van, és olyan szívesen csinálnám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.