Rémesen hosszú ez a terhesség. Nekem egyértelműen elegem van az összes fulladós, köhögős, cukorbetegséges és egyéb élményből (mi jöhet még?), de kénytelen vagyok pszichésen ellentmondásos üzeneteket küldözgetni a tudatalattimnak, szegény baba meg gondolkozhat, mi legyen. 

Az érdekek ugyanis családon belül ellentétesek: nekem, most hogy elértem a tényleg-már-csak-alig-kritikus 32. hetet, az lenne a legjobb, ha holnap megszülhetnék. Mindegy, hogy, csak ide a babával hamar. De sajna a másik felem, a családfenntartás összes terhével a nyakában, ellenben munka nélkül, még a gondolatra is frászt kap, hogy a következő havi fizetés biztos tudata nélkül lépjen a szülőszobába. 

Asszem ez patthelyzet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.